Papírgyári capriccio
május 3., 2013 - 10:55 | Kategória: cikkek | 4 hozzászólásCímkék: diploma, egyetem, főiskola, hallgató, oktatás, sors, Temptylicious
„Rohadt életbe, utálom az egészet! Ha nem kellene a papír, hagynám is a fenébe!” – dühöngött Prüntyőke a felsőoktatási intézmény vécéjében. Néhány hónappal ezelőtti lelkesedését porrá zúzták a végeláthatatlan órák, a töltelék tantárgyak, az építő jellegű visszajelzés hiánya, meg egymás után két kudarc.
„Te állat, hát nem buktál meg! Akkor mégis milyen kudarcról hadoválsz itt nekem?” – vontam kérdőre erélyesen, mert nem bírom, ha ilyen. Mindketten belebámultunk a mosdó feletti tükörbe. Én őt néztem, ő meg engem. Tudtam, hogy számára csak egy jegy létezik, a többi az „elbasztam” kategória dicstelen része. Tudta, hogy mennyire utálom érte. Ráadásul ez a szerencsétlen kis hülye nagyon készült az első számonkérésekre. Enyhe túlzással mondhatni: szívét-lelkét beletette. Kevés volt. Nem elég jó. Csoport szinten gyengécske.
Seriously, WTF? | Fotó: butler.edu
„Ne csináld már, Prüntyőke!” – próbáltam nyugtatgatni, miután hatékonyabb kommunikációs stratégia nem jutott eszembe. „Az iskolát nem kell mindenkinek szeretnie. Ez egy szolgáltatás, ami talán egyszerűbb a kólaautomatánál. Bedobod a pénzt, vele együtt némi időt meg energiát, és a végén kijön a diplomád…” – tettem hozzá. Arckifejezésén láttam, hogy szavaimmal alaposan mellétrafáltam. Az egyébként jámbor lélek rám meredt, majd megsemmisülő naivitásának utolsó indulatával közölte: legszívesebben fejbe verne, meg egyébként is a kurva nénikéjét most a népnek.
Száguldás, roller, szerelem
március 10., 2013 - 09:16 | Kategória: cikkek | 4 hozzászólásCímkék: angol, diák, diploma, ego, fordító, főiskola, hallgató, nyelv, oktatás, roller, Temptylicious, tolmács
Rollerrel suhanok az iskola felé, mesefigurás táskám minden egyes lökésnél az oldalam verdesi. Még mielőtt azt hinnéd, hogy ez holmi gyermekkori emlékkép, csak szólok: múlt héten történt. Végre visszaülhettem a padba, s nagyon örülök neki.
Már meséltem róla, mennyire utáltam suliba járni úgy kábé tizenhét éves koromig, aztán a hármas-négyes átlag és az órai pofázás miatti bukásos fenyegetések után jött a stréber-lét. Érettségire összekaptam magam, a felsőoktatásba pedig belehabarodtam. Annyira, hogy tavaly nyáron még a mesterszakos diplomaosztóm előtt jelentkeztem egy szeptembertől esedékes szakirányú továbbképzési cuccra. Mintha a vénámba szúrt kanült és az infúzió utolsó cseppjeit rémülten látva újabb üveg létfenntartó folyadékért sóhajtottam volna.
Seggizomláz garantált.
„A tolmácsnak egyszerre kell magabiztosnak lennie, plusz a háttérben maradnia. Protokoll határozza meg, milyen színeket viselhet, mikor szólalhat meg, mikor ülhet le…” – ezt a mondatot szakítottam félbe, amikor azon a bizonyos kora tavaszi péntek délutánon beléptem régi-új főiskolám egyik termébe. Sokféle árnyalatban, illetve egy kamaszkoromból maradt kétkerekűvel. Némi késéssel elindult a kiszemelt kurzus, újra csöpög tehát az infúzió. Igen, tolmács leszek a végén, meg szakfordító. Feels so good!
Lemaradtam a gólyatáboros orgiáról
március 1., 2013 - 10:22 | Kategória: cikkek | 6 hozzászólásCímkék: alkohol, botrány, ego, egyetem, erkölcs, főiskola, gólyatábor, hallgató, meztelen, oktatás, Rakamaz, szex, Temptylicious, Tokaj
„Azért vannak itt könnyen dugható lányok” – állapította meg fennhangon egy szemüveges hímgólya, akit ránézésre még csak az akné fektetett két vállra. A szüleim egymásra bámultak, majd pókerarccal beszálltak a kocsiba. Azért jöttek, hogy hazavigyenek a táborból – a tervezettnél egy nappal hamarabb.
Én az álmosságtól jobbra-balra dőltem a hátsó ülésen, de igyekeztem, hogy a kánikulában kötelezően viselt, marha vastag „no tandíj!” feliratú pólóm minél kisebb felülettel érintkezzen. A Rakamaz melletti kempingben ugyanis mosdási lehetőség sem nagyon adódott, nemhogy mosási. A sokszemélyes fürdőhelyiség a Tisza tisztítatlan vizét köpte az arcomba, ami fogsikáláskor olyan ízélménnyel járt, hogy felüdülés volt utána a reggel hatos köszöntő pálinka. Koszos voltam, morcos és éhes. „Nem basztál be rendesen!” – kommentálták a hisztimet a többiek, akikből a kezdeti cukiság a véralkoholszint emelkedésével párhuzamosan párolgott el.
Biztató alternatívák. | Fotók: nyugat.hu, blikk.hu
Miután Trabantba zsúfoltak egy tucatnyi idegennel, óvszereket számoltattak velem, és iskolai sorversenyekre emlékeztető játékokon jópofiztattak, egyszer csak besokalltam. Akadtak kellemes élmények is, persze – világmegváltó beszélgetések, sétahajózás meg egy kis tánc –, de az egészet hamar átjárta a hiányos higiéniájú, sugárban hányó, szeszt izzadó testek bűze. Ilyenkor két választása van az embernek: önként és szó szerint dalolva beáll a boldog öntudatlanok közé, vagy pedig olajra lép. Hazatelefonáltam, és közöltem az őseimmel, hogy gyertek értem, mert nekem ennyi elég. Itthon viszont egy napilap szörnyű gyanút ékelt belém. Valószínűleg rossz helyen jártam, hiszen egy gólyatábor nem így néz ki.
A büdös kurvákról erkölcstanórán
Február 26., 2013 - 10:45 | Kategória: cikkek | 11 hozzászólásCímkék: család, diák, erkölcs, erkölcstan, férfi, gyermek, házasság, iskola, kamasz, kurva, nő, oktatás, párkapcsolat, sors, szülő, szex, tanár, Temptylicious, tini
„Tanárnőnek tisztelettel jelentem, az osztály létszáma huszonkilenc, egy fő hiányzik” – hadarta Márk engedelmes hetesként az erkölcstanóra elején, majd a „hol van már megint?” kérdésre szemrebbenés nélkül hazudta: beteg szegény. Noha a lógós nebulót öt perccel azelőtt az iskolával szomszédos kisbolt mögött látta cigizni.
„Ez csak baráti füllentés” – nyugtatta magát a nyolcadikos Márk, aki kitartóan állta a tanár fürkésző tekintetét. Úgy látszott, a pedagógus csont nélkül beveszi a mesét, mert sóhaj közepette állapította meg, hogy manapság micsoda merényletek érik a fiatalok immunrendszerét. „Szemtelen kis görények… Erkölcstant? Ezeknek?” – gondolta a szürke szemű, szürke hajú és szürke ruhájú tanerő, aki a szünetben ugyancsak megpillantotta a nem is annyira lopva füstölgő serdülőt. „Ma a családi élet lesz a téma, ez ugyanis minden társadalmi közösség alapja” – vágott bele az anyagba, mert negyvenöt perc kevés a bosszankodásra.
Az erkölcs ötven árnyalata. | Fotó: halton.ca
Család? Márk nem tudta, mit gondoljon róla. Ott voltak a szülei meg a tesói, de nem szeretett az otthoni helyzeten elmélkedni. A válás elég régen történt, azóta négy felnőttet kellett tekintélyként tisztelni. És vér szerinti rokonnak elfogadni azok előző kapcsolataiból származó csemetéit. „Csak a gyerekek ne sérüljenek!” – ismételgette anyja és apja viszonylag higgadtan, két ordibálás között annak idején. Éppen ezért ügyeltek szobájuk ajtajának bezárására, mielőtt tányérokkal kísért szitokszavakat szórtak volna egymásra. A papírvékony fal azonban minden zajt átengedett, így Márk óvodásként már tudta, hogy két felmenője egy „büdös kurva” és egy „szarházi kéjenc”.
Lázadnak a decemberi ifjak
december 19., 2012 - 10:16 | Kategória: cikkek | 11 hozzászólásCímkék: újság, diák, diploma, egyetem, felvételi, főiskola, hallgató, Hoffmann Rózsa, Magyarország, oktatás, Orbán Viktor, pénz, politika, tandíj, tüntetés, Temptylicious
„Voltam ám tüntetni a tandíj ellen! Szégyellheti magát, aki nem…” – nézett végig a romkocsma asztaltársaságán Klotild. Csak azért hozta fel a témát, mert epedve várta, hogy megveregessék a vállát, amiért már húszévesen ilyen jó kis érdekérvényesítő állampolgár.
„Felháborító ez a Hoffmann Rózsa, menjen a pokolba!” – tette hozzá indulatosan, miután a többieket jobban lekötötte a poharuk tartalma. „Miért? Mit csinált már megint?” – kérdezte egy gólya, akinek lassú felfogásán mindig jót mulattak. Klotildot ezúttal azonban nem fakasztotta mosolyra a tudatlanság, sokkal inkább azt érezte: szívesen pofon vágná zöldfülű cimboráját. Válasz helyett így csak egy csúnyán nézést produkált, közben pedig próbálta működésre bírni nehéz tantárgyak miatt berozsdásodott agyát. „Hú, bazmeg, mit is?” – dobta vissza a hibaüzenetet Klotild rendszere, aki Jeanne d’Arc-i daccal kortyolt a sörbe.
Hínak a többiek. | Fotó: HVG, Stiller Ákos
„A keretszámok, te elmeháborodott! Azokat csökkentette le az Orbán Viktor. Vagy a Hoffmann Rózsa, tökmindegy, szóval a politikusok odafent” – vetette oda flegmán az egyik srác, aki különösen szép transzparenst készített a tüntetésre. Klotild ugyan nem látta, mi van írva a megviselt kollégiumi lepedőre, de elfért rajta egy csomó rajz meg minden. „Aha. És most akkor felemelik őket, amiért mondtátok, hogy nem kéne?” – kérdezte őszinte ámulattal a hangjában a lomha gyerek. „Nem. Eltörlik. Vagyis fogalmam sincs. Mi a helyzet a keretszámokkal, Kló?” – fordult oda a korábbi válaszadó, akinek tudománya eddig tartott.
szósöl
2012.
2011.
2010.
Aki én vagyok
Nyomj Subscribe-ot, az menő!
Legújabb kommentek
Unforgiven on Mindenmentes diéta, a hosszú é… Unforgiven on Angelina melle ment, Ica nénié… Norci on Mindenmentes diéta, a hosszú é… tempty on Mindenmentes diéta, a hosszú é… Viki on Mindenmentes diéta, a hosszú é… -
Jogok
A teljes szöveges tartalom tempty tulajdona, Chococat pedig a Sanrio oltalma alá tartozik 1975 óta.Feedek
Működteti a WordPress.com. | Pool sablon - Szerző: Borja Fernandez
Bejegyzések és hozzászólás feeds.
