Egy kapcsolatfüggő hitvallása
május 12., 2013 - 11:03 | Kategória: cikkek | 2 hozzászólásCímkék: élet, önbizalom, férfi, nő, párkapcsolat, sors, Temptylicious
„Nem adom a pasimat!” – sziszegte fogai között Lejla, s gyanakodva pislogott mindenkire, aki szóba állt választottjával. Szerette volna elhinni, hogy kelendő az ő mackókája. Úgy érezte, párkapcsolata az egyetlen vagyona; márpedig csak az lehet igazán értékes, amit más is annak tart.
Lejla iszonyatosan rettegett a magánytól, ugyanezen oknál fogva. Mi lenne vele egyedül, egy üres lakásban? Egyáltalán ki ő maga valójában? Mi a kedvenc színe, a legkedvesebb időtöltése, mit akar kezdeni az életével? Hogyan viselkedne, ha senkinek sem kellene éjjel-nappal megfelelnie? Csupa nyomasztó kérdés, amire nincs felelet. Egyszer, régen talán még volt. A sötét múltban, amikor nem söpörte a szőnyeg alá én-tudatát az önként vállalt szolgasors. Azt hitte, a boldogság rabja, pedig saját lelke ejtette foglyul.
Rosszabb a rossz nélkül? | Fotó: universe.byu.edu
Lejla imádott arról beszélni, hogyan aludt, mit álmodott, mit reggelizett, hogyan ment dolgozni, mit alkotott a munkahelyén, hánykor ért haza, kivel beszélgetett és most éppen mit csinál – a hapsija. Ellenségként gyűlölt mindenkit, aki bántani merészelte a csodalényt. Az érzelmileg zsaroló család, a gonosz főnök, meg a szörnyű munkatársak egytől egyig folyton sebezték a rajongott férfit. Aki emiatt folyton ordibált otthon, szegény. Még a barátai is elrontották, úgy kellett minden áldott este visszanevelni rózsaszín szemüvegen keresztül szerethető szentté.
Kuponnal még a nap is más
április 12., 2013 - 10:07 | Kategória: cikkek | HozzászólásCímkék: üzlet, bolt, bulvár, divat, fogyasztói társadalom, Glamour-napok, kupon, magazin, nő, pénz, ruha, Temptylicious, vásárlás
Kéjes örömmel szorongatta méretes kuponfüzetét Aranka. Hónapok óta várt arra a női magazinok istensége által kijelölt néhány napra, amikor végre rengeteget spórolhat. Pupillája helyén mínuszjelek és százalékok jelentek meg, s jó előre tervezgette, milyen sorrendben pásztázza végig a boltokat.
„Itt minden ötödével olcsóbb, ott harmadával, amott meg tízezer fölött garantált az ajándék! Istenkém, jó látom, hogy féláron kaphatok olyat, amiből még csak négy van otthon?” – sikongatott Aranka a kedvezmény-gyűjteményt lapozgatva. Máris egy fizetésnyi összeget takarított meg gondolatban. Kit érdekel a kiadás, ha a haszon ennyire busás? Amíg a láb, a buksza meg a bankkártya bírja, nincs megállás!
Ennyi sem elég. | Fotó: Touchstone Pictures
A csodahétvége kezdetén Aranka csinosan felöltözve, élénk sminkben és csigákba szárított hajjal állított be városa plázáinak egyikébe. Tudta, hogy kabátgombja leszakadhat a tülekedésben, gyorsan kopó szájfénye egy-két órán belül csupán emlék lesz, frizuráját pedig szétzilálják majd a felpróbált ruhaköltemények. Mégis kötelességének érezte, hogy legjobb formáját hozza a fogyasztói társadalom örömünnepére. Elvégre hölgyek közé készült, és saját magából kiindulva feltételezte: mindegyikük roppant kritikus szerzet.
„Veszed le róla a retkes kezedet!” – süvített át fején az indulat, amikor meglátta, hogy valaki éppen az utolsó egyszínű pulcsit markolja fel. Persze, Aranka szekrényében lapult ilyen, mégpedig a szivárvány minden színében. De kétezerről háromezerre felértékelve, majd ebből mínusz húsz százalék, az tulajdonképpen szinonimája az ingyennek! „A hülyének is megéri, hát még nekem…” – gondolta, miközben az utolsó pillanatban kirántotta a másik rongyra révedő vetélytársa praclija alól az áldozatot. A zsákmány, ha lehet, így még édesebb volt.
A büdös kurvákról erkölcstanórán
Február 26., 2013 - 10:45 | Kategória: cikkek | 11 hozzászólásCímkék: család, diák, erkölcs, erkölcstan, férfi, gyermek, házasság, iskola, kamasz, kurva, nő, oktatás, párkapcsolat, sors, szülő, szex, tanár, Temptylicious, tini
„Tanárnőnek tisztelettel jelentem, az osztály létszáma huszonkilenc, egy fő hiányzik” – hadarta Márk engedelmes hetesként az erkölcstanóra elején, majd a „hol van már megint?” kérdésre szemrebbenés nélkül hazudta: beteg szegény. Noha a lógós nebulót öt perccel azelőtt az iskolával szomszédos kisbolt mögött látta cigizni.
„Ez csak baráti füllentés” – nyugtatta magát a nyolcadikos Márk, aki kitartóan állta a tanár fürkésző tekintetét. Úgy látszott, a pedagógus csont nélkül beveszi a mesét, mert sóhaj közepette állapította meg, hogy manapság micsoda merényletek érik a fiatalok immunrendszerét. „Szemtelen kis görények… Erkölcstant? Ezeknek?” – gondolta a szürke szemű, szürke hajú és szürke ruhájú tanerő, aki a szünetben ugyancsak megpillantotta a nem is annyira lopva füstölgő serdülőt. „Ma a családi élet lesz a téma, ez ugyanis minden társadalmi közösség alapja” – vágott bele az anyagba, mert negyvenöt perc kevés a bosszankodásra.
Az erkölcs ötven árnyalata. | Fotó: halton.ca
Család? Márk nem tudta, mit gondoljon róla. Ott voltak a szülei meg a tesói, de nem szeretett az otthoni helyzeten elmélkedni. A válás elég régen történt, azóta négy felnőttet kellett tekintélyként tisztelni. És vér szerinti rokonnak elfogadni azok előző kapcsolataiból származó csemetéit. „Csak a gyerekek ne sérüljenek!” – ismételgette anyja és apja viszonylag higgadtan, két ordibálás között annak idején. Éppen ezért ügyeltek szobájuk ajtajának bezárására, mielőtt tányérokkal kísért szitokszavakat szórtak volna egymásra. A papírvékony fal azonban minden zajt átengedett, így Márk óvodásként már tudta, hogy két felmenője egy „büdös kurva” és egy „szarházi kéjenc”.
A romantika rotyogó hattyúdala
Február 14., 2013 - 10:19 | Kategória: cikkek | 4 hozzászólásCímkék: élet, bulvár, férfi, nő, párkapcsolat, sors, szerelem, Temptylicious, Valentin-nap, wc
„Siess, Mackókám! Még le akarom borotválni a lábam vacsi előtt, mert úgy nézek ki, mint egy jeti!” – kiáltotta a lány az ajtó tömör anyagába, mely halk rotyogtatás ritmusára, mély hangon válaszolta: „bébi, tudod, hogy a kávétól mindig rám jön a szapora…”
Bébi szívét a kulcslyukon keresztül terjengő gáznál is mélyebbről jövő aggodalom facsarta össze. Párja már harmadik napja töltött feltűnően sok időt „kaksizással”, ahogy ő emlegette. És mivel a lakás tervezőinek hála, egy helyiségben leledzett a vécé meg a zuhanytálca, Mackókának nem volt más választása: érzékenynek hitt női érzékszervek kárára kellett engednie ánuszgyűrűje hívó szavának. A fiú még saját magának sem vallotta be soha, de miután közös életük legelején, Bébijének egy feltűnően időigényes „piskózását” követően becaplatott a fürdőszobába, azt hitte, gázálarc nélkül képtelenség lesz kitámolyognia.
Itt legalább nyugi van. | Fotó: ncsdconnection.com
Mackóka ezúttal bokáig tolt alsóban és nadrágban trónolt, miközben telefonját birizgálta. Eszébe sem jutott, hogy keze rátévedjen a vízöblítést hívó gombra. Orra a percek során hozzászokott saját testének produktumához; barátnője előtt pedig régóta nem volt szükség szagálcázó hadműveletek sorozatára, mint kapcsolatuk hajdanán, amikor mindketten hinni akarták a rózsaillatú salakanyagok mítoszát. A srácot igazából egyáltalán nem zavarták az anyagcsere-folyamat kilengései, hiszen elég utánuk kiszellőztetni. A csajos lábborotválás leplezetlen említése viszont hirtelen összerezzenést idézett elő nála, s önkéntelenül egymáshoz koccantotta tulajdon – szerencsére érintetlen bundázatú – térdkalácsait.
Sorscsapások fogságában
Február 8., 2013 - 10:47 | Kategória: cikkek | 17 hozzászólásCímkék: élet, család, hisztéria, nő, sors, Temptylicious
„Mivel érdemeltem ki? Miért történik ez velem? Miért?” – üvöltötte Tatjána valahol a halálhörgés és a magas cé között félúton, miközben taknya-nyála egybefolyt. Aztán a szavak elapadtak, helyettük csupán egymásba kapaszkodó magánhangzók maradtak. Persze, meg a probléma, ami a nála normálisnak számító reakciót kiváltotta.
Elég volt egy véletlenül felkapcsolva felejtett villany, egy víztócsa a fürdőszobában, vagy akár egy félreértett félmondat. Sőt, időnként gond sem szükségeltetett, mert Tatjána profi módon gyártott magának. Ha a külvilág nem szolgált bajjal, kreált egyet a tudatában. Ott, mélyen, legbelül ugyanis állandóan emésztette, ami volt, ami lesz, és ami van. A jelent többnyire láthatatlanná tette számára a múlt rémisztő árnyéka, esetleg a jövő baljós szele. Ezúttal egy váratlan helyzet kényszerítette a rút óriáscsecsemő bevált maskarájának felöltésére.
Jobb bent, mint kint? | Fotó: blogspot.com
Tatjána mindig tisztában volt vele, mit csinál éppen. Ráadásul folyton úgy élte meg, neki bizony oka, s joga van a hisztire. Embereket ritkán engedett közel, mert szánni valóan hülyének tartotta őket. Aki pedig mégis méltó volt a szeretetére, annak számolnia kellett az időnként fájdalmas következményekkel. Nagyon tudott ő szeretni: gondoskodóan, védelmezően, felemelően… És kisajátítóan. Ha valaki más próbálta szeretni a szeretteit, úgy ellátta a bajukat, hogy nyolc napon túl gyógyultak a lelki sebeik.
szósöl
2012.
2011.
2010.
Aki én vagyok
Nyomj Subscribe-ot, az menő!
Legújabb kommentek
-
Jogok
A teljes szöveges tartalom tempty tulajdona, Chococat pedig a Sanrio oltalma alá tartozik 1975 óta.Feedek
Működteti a WordPress.com. | Pool sablon - Szerző: Borja Fernandez
Bejegyzések és hozzászólás feeds.
