Szcientológia: felemelő vallás vagy trendi szekta?
március 28., 2013 - 11:00 | Kategória: cikkek | 10 hozzászólásCímkék: iskola, szülő, celeb, könyv, pénz, gyermek, vallás, család, Temptylicious, bulvár, Jenna Miscavige, Beyond Belief, Túl a hiten élménykritika, L. Ron Hubbard, dianetika, Tom Cruise, John Travolta
„Bazinagy amcsi szekta, amiben benne van Tom Cruise és John Travolta” – ennyit tudtam a szcientológiáról összesen, amíg a New York Times bestseller-listáról rám nem kacsintott Jenna Miscavige Hill könyve. Az egyház fejének unokahúga elképesztően mocskos részleteket tárt napvilágra.
A februárban megjelent Beyond Belief (Túl a hiten) egy picit idegesítő olvasmány, mert a most 28 éves hölgyemény Lisa Pulitzer írói segítsége ellenére gimis fogalmazás stílusában számol be az őt ért borzalmakról. Kisiskolás korában elszakították a szüleitől – akiket hetente fél napig, később évente néhány alkalommal láthatott. Társaival együtt kellett fölépítenie a saját bentlakásos suliját – még a legnehezebb fizikai munkát is apró kezek végezték. És persze jól teletömték mindenféle okossággal a fejét, hogy mi a jó, a rossz, az érték, miközben elmarták mellőle a barátait, a szerelmét, s minden lépését figyelték.
Kis kőműves, aki nem szabad. | Fotó: salon.com
A történet happy enddel zárul, mert Jenna és férje 2005-ben dobbantott a szcientológusoktól. A szaporodási tilalom alól felszabadulva összehoztak két babát, de azért a kíváncsi közvéleménynek is megadták, ami jár: sikeres felvilágosító kampányt folytatnak arról, milyen is a celebek divatos vallása valójában. A bulvárlapokból már ismertem olyan információmorzsákat, miszerint Cruise úr exneje, Katie Holmes kényszerből majdnem halálra szaunázta magát, közös csemetéjüket, a kis Surit pedig egy katonai hajóra akarta küldeni suliba. (A mama nem hagyta, ebből lett váláshoz vezető perpatvar.) Mr. Travoltát pedig állítólag azzal tartja az egyház a markában, hogy a „gyónáskor” megvallott langymeleg kalandjai kiderülnek, ha elhúzza a csíkot. Mi igaz ebből, és mi a kamu?
A büdös kurvákról erkölcstanórán
Február 26., 2013 - 10:45 | Kategória: cikkek | 11 hozzászólásCímkék: család, diák, erkölcs, erkölcstan, férfi, gyermek, házasság, iskola, kamasz, kurva, nő, oktatás, párkapcsolat, sors, szülő, szex, tanár, Temptylicious, tini
„Tanárnőnek tisztelettel jelentem, az osztály létszáma huszonkilenc, egy fő hiányzik” – hadarta Márk engedelmes hetesként az erkölcstanóra elején, majd a „hol van már megint?” kérdésre szemrebbenés nélkül hazudta: beteg szegény. Noha a lógós nebulót öt perccel azelőtt az iskolával szomszédos kisbolt mögött látta cigizni.
„Ez csak baráti füllentés” – nyugtatta magát a nyolcadikos Márk, aki kitartóan állta a tanár fürkésző tekintetét. Úgy látszott, a pedagógus csont nélkül beveszi a mesét, mert sóhaj közepette állapította meg, hogy manapság micsoda merényletek érik a fiatalok immunrendszerét. „Szemtelen kis görények… Erkölcstant? Ezeknek?” – gondolta a szürke szemű, szürke hajú és szürke ruhájú tanerő, aki a szünetben ugyancsak megpillantotta a nem is annyira lopva füstölgő serdülőt. „Ma a családi élet lesz a téma, ez ugyanis minden társadalmi közösség alapja” – vágott bele az anyagba, mert negyvenöt perc kevés a bosszankodásra.
Az erkölcs ötven árnyalata. | Fotó: halton.ca
Család? Márk nem tudta, mit gondoljon róla. Ott voltak a szülei meg a tesói, de nem szeretett az otthoni helyzeten elmélkedni. A válás elég régen történt, azóta négy felnőttet kellett tekintélyként tisztelni. És vér szerinti rokonnak elfogadni azok előző kapcsolataiból származó csemetéit. „Csak a gyerekek ne sérüljenek!” – ismételgette anyja és apja viszonylag higgadtan, két ordibálás között annak idején. Éppen ezért ügyeltek szobájuk ajtajának bezárására, mielőtt tányérokkal kísért szitokszavakat szórtak volna egymásra. A papírvékony fal azonban minden zajt átengedett, így Márk óvodásként már tudta, hogy két felmenője egy „büdös kurva” és egy „szarházi kéjenc”.
Hiszek egy… miben is?
Február 11., 2013 - 10:26 | Kategória: cikkek | 17 hozzászólásCímkék: adó, család, ego, egyház, erkölcs, gyermek, iskola, kamasz, könyv, NAV, pénz, spiritualitás, szülő, Temptylicious, tini, vallás
„És a másik egy százalék?” – kérdezte a könyvelőm így adóbevallás idején. „Hát az inkább maradjon a NAV-é…” – válaszoltam félmosollyal és őszintén. Mert bár reformátusnak kereszteltek, nincs az az egyház, amelyiknek akár egy fillért is adnék. A hit ugyanis számomra sokkal összetettebb jelenség.
Ismerek olyanokat, akik hátulgombolós koruk óta magukénak éreznek egy vallást. Képesek zárt rendszerben gondolkodni, külső elvárásokat belsővé tenni, megváltásra vágyni, s kárhozattól rettegni. Megmondták nekik egyszer, régen, valamikor, hogy fiam, mi akármisták vagyunk. És ők nem kérdeztek, mert a válaszok aligha érdekelték őket.
Hiszen ha kiderül, hogy az akármizmussal valami nem stimmel, akkor felmerül egy csomó – időt és energiát igénylő – kétely. Ami egyenlő a métellyel, tehát a lehető legbiztosabb út a családtagok követése. Akár kútba is ugorhatnak, mert a tekintélyes személyek cselekvésének kell, hogy legyen értelme.
But not anything. | Fotó: ubyssey.ca
Ismerek olyanokat, akik felnőttként, vagy az oda vezető úton döbbentek rá: hoppá, az izéizmus mindvégig rájuk várt! Ők többnyire szembefordultak az otthoni elvárásokkal, és a kiábrándultság érzése után rájöttek, hogy mégis spirituális kapcsolódásra szomjaznak. Amire egyébként mindenki vágyik valamilyen szinten, legföljebb saját maga előtt is letagadja. Na, az ilyen lázadók általában a túlparton találnak új szellemi alapokra. A vad kamaszkor után gyakran sziklaszilárd fundamentalizmus jön, a korlátok között vergődőket pedig várják szabadulásukat követően a teliholdkor kántálva békaügető szeánszok, esetleg a mindent szenvedélyesen tagadó közösségek.
Szilveszter bolondja, a múlt szamara
december 31., 2012 - 10:05 | Kategória: cikkek | 3 hozzászólásCímkék: alkohol, ünnep, barátság, buli, bulvár, gyermek, iskola, kamasz, párkapcsolat, petárda, részeg, sors, szilveszter, Temptylicious, tini
„Szuszakolnád az ánuszrózsádba, he!” – rezzent össze Evetke szilveszter este, mert borús gondolatmenetét petárda robbanása szakította félbe. Szívből utálta az év utolsó napját, amikor a kötelező jókedv égisze alatt dönthetett róla: részegen fetrengő emberek között mulat, vagy szánalmas tévéműsorok között váltogat.
Evetke úgy érezte, hogy december 31-e mindenkinek feledhetetlen kalandokat tartogat, csak neki nem. Kiskorában ugyan imádta édesanyja színes pálcikákra szúrt mini szendvicseit, az utcai árusok ormótlan hangú papírtrombitáit, plusz a Gálvölgyi-show meg az Irigy Hónaljmirigy poénjait, de örömét könyörtelenül beárnyékolta a kamaszlét. Magának való csemeteként nem találta a többiek között a helyét, sőt: esze ágában sem volt alkalmazkodni. Külső szemlélő bőrébe bújva hallgatta a hétvégi berúgások történeteit az iskolában, és néha bizony vágyott volna rá, hogy nem okádó, de azért vidám részese legyen egy-egy meredek sztorinak.
Pezsgőspohárba hugyozva.
A szilveszter viszont másnak bizonyult. Olyan alkalomnak, amitől mindenki előre eldobja az agyát, hiszen a legnagyobb lúzereket is legalább háromfelé hívják. Evetke a gimnáziumi évek elején elhatározta, most már aztán tényleg elmegy valakivel valahova. Az ügyeletes legjobb barátnő azonban az utolsó pillanatban faképnél hagyta. A kellemetlen élményt néhány óéven át egy hímnemű társasága feledtette, akivel a Sas-kabaré volt az izgalmak teteje. A frissen nagykorúvá vált Evetke még el is szökött szigorú szülei elől, hogy a pasijánál aludjon. Vakmerőségéért a királyi csatorna ünnepi repertoárja volt a jutalom, majd fal felé fordulós takarodó fél egykor.
Csodaországban mindennek ára van
november 7., 2012 - 10:24 | Kategória: cikkek | 4 hozzászólásCímkék: alkohol, buli, bulvár, család, drog, gyerek, iskola, kamasz, kábítószer, pénz, sors, Temptylicious, tini
„Vigyázz magadra, kisfiam!” – kiáltott reflexből Bence után az édesanyja, de hiába: köszönés helyett már csak a bejárati ajtó csapódását hallotta. „Mit is mondott a gyerek, hová megy?” – fordult az urához. „Valami kávézóba a barátaival” – felelte amaz unottan.
Elvégre mi baj történhet egy kamasszal? Legföljebb iszik két-három felest, aztán jön a róka. Beleszippant egy cigibe, amitől félperces köhögőrohamot kap. Még jót is tesz neki egy kis kiképzés, hiszen olyan nyápic legény! Mostanában állandó fej- meg hasfájásra panaszkodik hétvégenként, mint valami ovis. „Engem ennyire azért nem ütött ki némi pia tizenéves koromban” – gondolta Bence apja, egy kicsit szégyenkezve magában, amiért ilyen puhány az utódja.
Menekülési zsákutca.
„Mi van, szaglásznak az ősök? Mintha anyád hangját hallottam volna…” – csámcsogta rágója mögül az egyik haver még a lépcsőházban. „Dehogy, csak azt mondták, vigyázzak magamra…” – suttogta Bence, mert úgy érezte, zsebének tartalmával célszerű észrevétlenül közlekednie. „Szóval akkor a katit ma csak fűvel tolod? Vagy bepróbálod a komolyabb anyagot, amit ajánlott múltkor a hogyishívják, tudod…?” A cimbora egyik szemöldökét felvonva várta a választ, és a rövidesen elhangzó „mindegy, csak üssön” láthatóan megnyugtatta.
szósöl
2012.
2011.
2010.
Aki én vagyok
Nyomj Subscribe-ot, az menő!
-
Jogok
A teljes szöveges tartalom tempty tulajdona, Chococat pedig a Sanrio oltalma alá tartozik 1975 óta.Feedek
Működteti a WordPress.com. | Pool sablon - Szerző: Borja Fernandez
Bejegyzések és hozzászólás feeds.
