„Ugyan csak két hete van meg a jogosítványa, nagyon jól vezet Evelyn. Sóshartyán és Kishartyán között, a 22-es úton vesztette el uralmát az autó fölött…” – közölte Győzike a Blikk-kel. Lehetetlen, hogy ez a két rettentően különböző mondat egy ember szájából hangozzon el, ráadásul egymás után.

A szerkezeti és szóhasználatbeli eltérések arra engednek következtetni, hogy a szenzációról beszámoló iromány szerzői vagy összemosták Gáspár úr mondandóját a rendőrségi munkatárséval, vagy pedig kihúztak körülbelül tíz fölöslegesnek ítélt gondolatot a mainstream hazai celeb nyilatkozatából. Arról nem is beszélve, hogy a tartalmi ellentmondás miatt Győzike még az eddig gyanítottnál is szerényebb értelmi képességűnek látszik.

C'mon, join the joyride!

Persze, azóta naponta több cikk születik a balesetet szenvedett lány állapotáról. Érdekes, hogy a sztori minden szempontból kettősséget idéz elő a sajtóban: ambivalencia járja át az újságírói magatartást, ebből fakadóan a tálalást és az olvasói reakciókat is, méghozzá egy-egy anyagon belül.

A közelmúltban tapasztalhattuk, hogy míg némely írás Stohl András felelősségét és áldozata, Kaincz Pál nyomorúságát hangsúlyozta a tavaly májusi karambol kapcsán, mások a vétkes színész belső vívódását mutatták be – emberközeli, már-már pozitív színben feltüntetve őt. Damu Roland nőverési és erőszakolási botrányában is egyszer vérben forgó szemű szörnyeteg köszön vissza a címlapról, háttérben a síró Palácsik Tímeával, máskor szelíden mosolygó, jelenlegi párját ölelő férfi bámul a közönségre. Nézőpontok tehát vannak, s a bírósági eljárásokról szóló tudósításokban szükségszerűen találkoznak is. De szubjektív cikkekben soha, elvégre a két drámai hatás kioltja egymást.