tempty blogja

Csurdítás és hernyóinvázió – avagy mi folyik Gyöngyösön?

„Május elején szabin leszek, nincs kedved meglátogatni?” – kérdezte Eszter, aki blogger-kolleginából barátnő lett, és mindig várja, hogy a fővárosi hétköznapok végeztével mátraaljai otthonában pihenhessen. „De van!” – válaszoltam lelkesen. Akkor még nem tudtam, milyen „merényletet” tervez ellenem.

Follow @temptercat

„Tényleg nem utaztál még távolságival?” – pislogott rám indulás előtt egy lány a nyíregyházi buszpályaudvaron, ahol életemben először jártam. Legyintettem, hogy á, ez már a második alkalom, mert egyszer Budapestről azzal jöttem haza. Csak akkor késő este volt, így a kocsiállásos-hangosbemondós dolog most nem várt extra számomra. A minden utazásnál föltett, pisilehetőséget firtató kérdésemre ezúttal őszinte kacaj volt a válasz. Három óra eresztés nélkül, jézus mária! Simán kibírtam, ráadásul kárpótolt a végtelenbe vesző, szürkés-kékes-zöldes hegyek látványa.

Eszter ablakából.

Érkezésem után a kivilágított templom fényével telt, füstölőillatú kuckóban hajnalig beszélgettünk Eszterrel – persze, előbb kevésbé spirituális igényünk kielégítésére elzarándokoltunk füstölt lazacért és salátáért a hipermarketbe. A másnapi terv is megszületett: túra a természetben. „Én inkább erdei sétának mondanám” – védekeztem, és gondoltam, hogy büszke leszek magamra, ha alföldi lánykaként letolok a terepen maximum tíz kilométert. A túra szóról egyébként egy Rám-szakadékos osztálykirándulás jut eszembe, ahol rozsdás láncokon kellett kapaszkodni a semmibe, miközben nyakig sárosan baromira megcsúsztam egy vízesés felett; a segítségemre siető tanár pedig a karom megragadását követően véletlenül seggre csüccsent, és majdnem két lábbal a mélység fölött kalimpáló személyemre esett.

Még nincs vége… Katt ide, és olvasd tovább!