A Hajdú-palota burzsuj mocska
április 30., 2013 - 10:19 | Kategória: cikkek | 6 hozzászólásCímkék: bulvár, celeb, család, gazdag, gyermek, hajdú péter, ház, pénz, sarka kata, szülő, tévé, Temptylicious
„Láttad a Hajdú Péter házát a tévébe’?” – fordult egyik kofa a másikhoz a piacon. „Hova gondolsz, a világért sem néznék ilyeneket! De a bugyogós medence, meg hogy külön szoba jut a gyerekek gönceinek… És én tengődjek negyven négyzetméteren! Mit képzel magáról ez az ember?” – hangzott az indulatos felelet a kérdező megelégedésére.
Akivel bőkezűen bánt a sors, szidni kell. Mindegy, miből jutott neki több, mint nekünk. Biztosan valami undorító dolgot tett érte. Lopott, csalt, hazudott. Vagy egyszerűen fogta magát, és elvette a szegényektől. Mert ugye azok is dolgoznak, ám hogy hová lesz a pénzük, senki sem tudja. Kapnak egy keveset, aztán jönnek a számlák, enni kell, szakad a ruha. Gazdagék valami turpissággal borították fel az élet szürke, kilátástalan rendjét, amiért a karma előbb-utóbb bosszút esküszik.
Pózolj üres lábassal! | Fotó: Blikk
„A szomszéd Margó pedig múltkor szemrebbenés nélkül megvette az akciós parizer helyett a téliszalámit!” – tette hozzá az egyes számú árus mintegy fokozásként. Aztán mindketten megállapodtak benne, hogy az említett teremtés busásan törleszti az efféle kegyet a csapodár férje miatti bosszúság révén. Hajdú Péter viszont nem szemközt lakik, ezért a revansot csak remélni merték. „Még a Gangszta Zoli is kiakadt a nappaliján, megírta az újság!” – sápítozott a kettes számú asszonyság, miközben egy pénztárcája után feltűnően lassan kotorászó vásárlónak mérte a paprikát.
A szarkavarás akadémiája
április 24., 2013 - 11:08 | Kategória: cikkek | HozzászólásCímkék: barátság, család, párkapcsolat, sors, szarkavarás, Temptylicious
„Én aztán kimaradok belőle!” – legyint Friderika, amikor megcsapja orrát az összefonódó emberi sorsok által termelt fekália semmivel össze nem téveszthető szaga. Amikor viszont megint belerángatja valaki a bűzölgő barnamártásba, a következő kérdést teszi föl magának: mi számít egyáltalán kavarásnak?
„Ha megtudsz valamit, amihez egyébként semmi közöd, máris bokáig állsz a trutymóban. De kihez és mihez érezheted úgy, hogy bármi közöd van? A családod, a barátaid, a munkatársaid vagy a szomszédaid élete mennyire a tiéd?” – morfondírozik Friderika, akinek ismét kicsúszott a száján egy dolog, aminek nem kellett volna. Tud ő titkot tartani. Nehezen viseli azonban a helyzetet, amelynek során a fél világ pedzi a tényeket, csak éppen az érintett nem. Akkor aztán ellenállhatatlan kísértést érez, hogy felvilágosítsa a szerencsétlent. Pedig tisztában van vele: már az őskorban is a rossz hírek hozóját szakították szó szerint félbe.
Még hiányzik egy kis fahéj. | Fotó: Photobucket / Doddsy8288
Friderika eldöcögött odáig a személyiségfejlődés rögös útján, hogy kordában tartsa ezt az indíttatást. Kivéve, ha maga a célszemély eléje áll, s kérdőre vonja: ugyan, mit tudsz, drágám? Akkor aztán Friderika vesz egy nagy levegőt, feltűri az ingujját, és ha kell, súlyos szavakkal vonszolja ki a másikat a tudatlanság kényelmes barlangjából, vagy éppen a sejtelem hűvös félhomályából a fájdalmas megismerés poklába. „Na, ezt jól megcsinálta!” – legyintenek körülöttük mindannyian, ízlés szerint a történet különböző szereplőire gondolva.
Tapsi tündöklése és bukása
április 3., 2013 - 10:21 | Kategória: cikkek | 9 hozzászólásCímkék: ajándék, állat, ünnep, család, gyermek, húsvét, nyúl, sors, szülő, Temptylicious
„Nem hiszem el, hogy már megint ideszarik ez a kis mocsadék!” – dühöngött Takács papa a nappaliban. A húsvéti locsolkodás miatt harmadnapos férfi összeráncolt homlokkal, enyhén vicsorogva meredt a lába előtt éppen bogyósorozatot gyártó törpenyúlra.
Az alig két hónapos jószág mit sem észlelt a feszültségből, apró szemgolyói éppen kiguvadtak a természet kívánta erőlködéstől. „Tapsi, hát itt vagy!” – visította egy önfeledt hangocska, s a család legkisebb porontya száguldott be a szobába. Papucsának orra sajnos pont azt a néhány barnuló négyzetcentimétert takarta, melyre az imént még felmenője bámult elborzadva. „Vigyed innen ezt a dögöt, de gyorsan!” – sziszegte az apuka, egyik kezével a degeszre tömött hasából visszaköszönni óhajtó sonka útját elzárva, a másikkal pedig idegesen hadonászva.
Kuka? | Fotó: piccipicci.com
Az egyébként mérsékelten szertelen csemete rögtön értett a baljós hanglejtésből: újdonsült kedvencét fölkapva elspurizott a konyhába. „Nehogy összeszőrözd ott nekem a maradék hidegtálat!” – szólt utána Takács papa, de már hiába. A gyereknek vasárnap óta egyetlen célja volt: szüleitől minél távolabb tartani a nagy nehezen kikönyörgött jószágot. Tapsival együtt ugyanis békétlenség költözött a lakásba, a felnőttek óránként átlag kétszer összevesztek rajta. „Minek kellett idehozni? Ha?” – horkantott erőszakosan apa anyára, aki erőtlenül suttogva jegyezte meg, hogy ő csupán jót akart.
Szcientológia: felemelő vallás vagy trendi szekta?
március 28., 2013 - 11:00 | Kategória: cikkek | 10 hozzászólásCímkék: Beyond Belief, bulvár, celeb, család, dianetika, gyermek, iskola, Jenna Miscavige, John Travolta, könyv, L. Ron Hubbard, pénz, szülő, Túl a hiten élménykritika, Temptylicious, Tom Cruise, vallás
„Bazinagy amcsi szekta, amiben benne van Tom Cruise és John Travolta” – ennyit tudtam a szcientológiáról összesen, amíg a New York Times bestseller-listáról rám nem kacsintott Jenna Miscavige Hill könyve. Az egyház fejének unokahúga elképesztően mocskos részleteket tárt napvilágra.
A februárban megjelent Beyond Belief (Túl a hiten) egy picit idegesítő olvasmány, mert a most 28 éves hölgyemény Lisa Pulitzer írói segítsége ellenére gimis fogalmazás stílusában számol be az őt ért borzalmakról. Kisiskolás korában elszakították a szüleitől – akiket hetente fél napig, később évente néhány alkalommal láthatott. Társaival együtt kellett fölépítenie a saját bentlakásos suliját – még a legnehezebb fizikai munkát is apró kezek végezték. És persze jól teletömték mindenféle okossággal a fejét, hogy mi a jó, a rossz, az érték, miközben elmarták mellőle a barátait, a szerelmét, s minden lépését figyelték.
Kis kőműves, aki nem szabad. | Fotó: salon.com
A történet happy enddel zárul, mert Jenna és férje 2005-ben dobbantott a szcientológusoktól. A szaporodási tilalom alól felszabadulva összehoztak két babát, de azért a kíváncsi közvéleménynek is megadták, ami jár: sikeres felvilágosító kampányt folytatnak arról, milyen is a celebek divatos vallása valójában. A bulvárlapokból már ismertem olyan információmorzsákat, miszerint Cruise úr exneje, Katie Holmes kényszerből majdnem halálra szaunázta magát, közös csemetéjüket, a kis Surit pedig egy katonai hajóra akarta küldeni suliba. (A mama nem hagyta, ebből lett váláshoz vezető perpatvar.) Mr. Travoltát pedig állítólag azzal tartja az egyház a markában, hogy a „gyónáskor” megvallott langymeleg kalandjai kiderülnek, ha elhúzza a csíkot. Mi igaz ebből, és mi a kamu?
Énértékelő beszéd
március 19., 2013 - 10:08 | Kategória: cikkek | 12 hozzászólásCímkék: élet, önbizalom, barátság, család, ego, gyermek, karrier, koncert, Temptylicious
Hamarosan a 24 évesek táborához tartozom. Kiskoromban azt hittem, ez már javában belecsúszik felnőttlétbe. Persze, az idő múlásával rájöttem: felnőttnek lenni nem más, mint külső elvárásoknak megfelelően leplezni a gyermekséget. Az előző esztendőt igyekeztem úgy alakítani, hogy csak saját magamnak kelljen elszámolnom a döntéseimmel. Elárulom, milyen élményekre tettem így szert.
Rájöttem, hogy a forgalom akkor sem áll meg, ha éppen ordítva bömbölök a volán mögött. Miután a képembe mondták, hogy azonnal másik megélhetési forrás után kell néznem az addigi egyetlen helyett, rezignáltan közöltem: rendben. Elintéztem egy-két telefont, elfordítottam a slusszkulcsot, betettem egy cédét, és próbáltam elhinni, hogy nem vagyok akkora szardarab, miként az előbb az orrom alá dörgölték. Aztán jöttek a könnyek, a fejben megválaszolt miértek, meg a homályon átsejlő féklámpák. Köszönöm a reflexeimnek és az őrangyalomnak, hogy vigyáztak rám.
Nem rossz. És milyen lesz a következő, hujjuj!
Rájöttem, hogy ötszáz kilométer nem nagy távolság. Korábban egy Nyíregyházán belüli séta is kimozdulásnak számított számomra, de tavasszal jegyet vettem Lady Gaga turnéjának bécsi állomására. Hónapokig fogalmam sem volt, tök egyedül miként jutok oda – a sors természetesen megoldotta. Az augusztusi koncert előtti héten csak úgy mellesleg a Szigetre is beugrottam, az osztrák fővárosba pedig adventkor ismét ellátogattam. Januárban már olyan laza voltam, hogy smink nélkül, bikiniben áztam a gyulai vár szomszédságában. Köszönöm a barátaimnak a társaságot, a megbízóimnak pedig az anyagiakat.
szósöl
2012.
2011.
2010.
Aki én vagyok
Nyomj Subscribe-ot, az menő!
Legújabb kommentek
-
Jogok
A teljes szöveges tartalom tempty tulajdona, Chococat pedig a Sanrio oltalma alá tartozik 1975 óta.Feedek
Működteti a WordPress.com. | Pool sablon - Szerző: Borja Fernandez
Bejegyzések és hozzászólás feeds.
