Az elgázolt ikrek szülei a hülyék?
június 25., 2012 - 10:50 | Kategória: cikkek | 11 hozzászólásCímkék: autó, baleset, bulvár, gyermek, gyilkos, idióta, rendőrség, szülő, Temptylicious
„A babák szüleit hibáztatja a gázoló” – ordítja a vérlázítónak szánt szalagcím, leplezetlenül követelve, hogy gyűlöljük együtt azt a 63 éves nőt, aki elsodort autójával Érden egy ikercsecsemőket szállító babakocsit. Én inkább sajnálom szegényt.
„Apa, vezethetek?” – kérdeztem kábé négyévesen, a kispolszkink hátsó felében ücsörögve. „Majd ha nagy leszel…” – kaptam meg válaszként, majd durcásan hallgattam, miként brummog kettes sebességfokozatban a gép. Nyomkodni akartam a pedálokat, tekergetni a kormányt, birizgálni a váltót, ehelyett az anyósülés huzatának szösztelenítése jutott. Mire tizenhét lettem, nem maradt szösz, de a Tücsöknek becézett sárga járgányunk is régen lecserélődött.
„Sok a hülye az utakon, nincs elég rutinod a váratlan helyzetek megoldásához” – indokolták az őseim, hogy miért pihent a lehető leghamarabb megszerzett jogsim csaknem három és fél esztendőn át a fiók mélyén. Ellenkeztem, ordítottam, sírtam, mert szerintük nem éreztem át, milyen felelősséggel jár az élet-halál biznisz. Lassan elnyertem a bizalmukat: előbb a közeli nagyáruházakig, majd újabb év elteltével a távolabbi célpontokig. Közben megtanultam, hogy a „sok hülye” alatt inkább a gyalogosokat és a kerékpárosokat kell érteni.
Stohl összecsapva, de legalább őszintén
október 26., 2011 - 10:40 | Kategória: cikkek | 2 hozzászólásCímkék: élménykritika, újságírás, baleset, börtön, bulvár, celeb, Kaincz Pál, könyv, munka, Stohl András, szakma, Szalai Vivien, Temptylicious
Szalai Vivien Stohl őszintén című könyve érdekes és tanulságos. Csupán egy gond van vele: olvasás közben végig olyan érzés motoszkált bennem, mintha szerkesztés nélkül leadott kéziratot böngésznék.
Ha szövegről van szó, nem tartom magam aljasul kritikus közönségnek. Legföljebb megállapítom, hogy ezt meg ezt másképp csináltam volna, de jól is néznénk ki, ha minden kötet az én ízlésem szerint íródna. A legújabb magyar bulvárbestseller azonban föladta a leckét, mivel hiába értettem meg a szerző célját, olyan érzésem volt, mintha a kapkodás miatt nem alkalmazta volna megfelelően az eszközöket.
Az alapszituáció, hogy Stohl András leheveredik egy díványra, az olvasó pedig türelmesen meghallgatja a hangsúlyozottan őszinte vallomását. Az előszót leszámítva egész egy bazinagy idézet, a mesélő és a főszereplő is a színész. Ezzel önmagában semmi probléma, viszont annál kétségesebb, hogy az élőszó bambasága jól mutat-e írásban. Az a sok ismétlés, nyakatekert mondat, nyelvtani anomália vajon megengedhető-e egy könyvben?
Gáspár Evelynnek kettős mérce jár
szeptember 29., 2011 - 11:17 | Kategória: cikkek | 1 hozzászólásCímkék: autó, újság, újságírás, baleset, bulvár, celeb, cigány, család, Damu Roland, Gáspár Evelin, Gáspár Evelyn, Gáspár Győző, Győzike, jogosítvány, Kaincz Pál, komment, média, Palácsik Tímea, portál, Stohl András, szakma, Temptylicious
„Ugyan csak két hete van meg a jogosítványa, nagyon jól vezet Evelyn. Sóshartyán és Kishartyán között, a 22-es úton vesztette el uralmát az autó fölött…” – közölte Győzike a Blikk-kel. Lehetetlen, hogy ez a két rettentően különböző mondat egy ember szájából hangozzon el, ráadásul egymás után.
A szerkezeti és szóhasználatbeli eltérések arra engednek következtetni, hogy a szenzációról beszámoló iromány szerzői vagy összemosták Gáspár úr mondandóját a rendőrségi munkatárséval, vagy pedig kihúztak körülbelül tíz fölöslegesnek ítélt gondolatot a mainstream hazai celeb nyilatkozatából. Arról nem is beszélve, hogy a tartalmi ellentmondás miatt Győzike még az eddig gyanítottnál is szerényebb értelmi képességűnek látszik.
Persze, azóta naponta több cikk születik a balesetet szenvedett lány állapotáról. Érdekes, hogy a sztori minden szempontból kettősséget idéz elő a sajtóban: ambivalencia járja át az újságírói magatartást, ebből fakadóan a tálalást és az olvasói reakciókat is, méghozzá egy-egy anyagon belül.
A közelmúltban tapasztalhattuk, hogy míg némely írás Stohl András felelősségét és áldozata, Kaincz Pál nyomorúságát hangsúlyozta a tavaly májusi karambol kapcsán, mások a vétkes színész belső vívódását mutatták be – emberközeli, már-már pozitív színben feltüntetve őt. Damu Roland nőverési és erőszakolási botrányában is egyszer vérben forgó szemű szörnyeteg köszön vissza a címlapról, háttérben a síró Palácsik Tímeával, máskor szelíden mosolygó, jelenlegi párját ölelő férfi bámul a közönségre. Nézőpontok tehát vannak, s a bírósági eljárásokról szóló tudósításokban szükségszerűen találkoznak is. De szubjektív cikkekben soha, elvégre a két drámai hatás kioltja egymást.
Beperelném Stohl Bucit
augusztus 18., 2011 - 10:02 | Kategória: cikkek | HozzászólásCímkék: autó, újság, újságírás, baleset, bulvár, celeb, Gáspár Győző, Hulé Éva, Kaincz Pál, Magyarország, média, per, portál, részeg, Stohl András, tévé, Temptylicious, Zámbó Jimmy
A palibácsis balesetet követő médianyüzsgés miatt már egy tisztességes szennylapot sem vehetek a kezembe. Mert mindenhol ott van a bűnbánó színész, annak megtört családja, a lesántult öregúr vagy egy másik, szintén kártérítést követelő károsult.
Az ügy körüli hisztéria olyan mértéket öltött, hogy K. Pál vérbeli celebbé avanzsálódott. Fotózták kórházi ágyon fekve, bíróságon ülve, orvoshoz bicegve, kerti munkát végezve, profi és önjelölt lesifotósok egyaránt. Mindennek hírértéke van, ami vele kapcsolatos, hiszen egy ország figyeli árgus szemekkel, hogy vajon meglakol-e gaztettéért az, aki a címlapokra juttatta őt. A tragédiából óriási habostorta lett, és mindenki akar belőle egy szeletet.
Én már nem. Megcsömörlöttem. Eddig két dolog volt, ami rögvest beindította a lapozóreflexem újságolvasás közben. Az egyik a Zámbó Jimmy tíz és fél évvel ezelőtti halálán veszekedő rokkant szemtanú meg az özvegy végeláthatatlan, ám szigorúan egycselekményes szappanoperát prezentáló üzenetváltása. Uborkaszezon idején a zsurnaliszták szívesen keresik föl Hulé Évát, aki még szívesebben adja elő, hogy a Királyt bizony megölték.
A lincselők lelke
december 12., 2010 - 00:41 | Kategória: CzeNaSav | 3 hozzászólásCímkék: baleset, botrány, busz, cigány, halál, Ibrány, idióta, Klubháló, lincselés, Magyarország, Olaszliszka, rendőrség, szakma
Lincselés fenyegeti az ország északkeleti részének újságíróit váltótársam, Nagy Zsófi szerint. Bevallom, a tömegindulatról szóló sztorik olvasásakor el sem jutok odáig, hogy a médiamunkásokat féltsem. Mert ezredjére is képes vagyok kiakadni a primitív elkövetőkön.
Számomra ez bőrszíntől és anyagi helyzettől független téma, még akkor is, ha javarészt a csóró cigányok lakta településeket érinti. „Olaszliszka elég messze van” – nyugtattam magam számtalanszor Szögi Lajos esete óta, és őszintén reméltem, hogy bár földrajzi értelemben nyilvánvaló a naivitásom, talán mégis különb emberek élnek errefelé. Pedig Szabolcs nem sokkal civilizáltabb Borsodnál.
Igen hamar letépte hát álmaim szárnyait a néhány napos hír, miszerint az ibrányi busz halálra gázolt egy szerencsétlent, a feldühödött helyiek meg a sofőr életére törtek, majd nekimentek az intézkedő rendőröknek. Ez a kisváros mindössze huszonöt kilométerre van Nyíregyházától, és nem úgy él a köztudatban, mint például Hodász vagy Érpatak. Lakosságának roma része csöppet sem volt hírhedt. Egészen mostanáig.
„Egy baleset után odaérkező hangadó ráadásul tovább hergelte a helyieket, mondván: ő látta, amint a sofőr szándékosan ráhúzta a kormányt a vétlen gyalogosra.” A mondat a Szabolcs Online-on megjelent beszámolóból származik, és segít megértetni a fejlettebb szuperegójú olvasókkal a majdnem-tragédia hátterét. Maga a gázolás természetesen nemcsak majdnem tragédia, ám „csupán” néhány személyé. Ami utána történt, az viszont nemzeti, társadalmi, vagy nevezzük akárhogy, de sok embert érintő jelenség.
Működteti a WordPress.com. | Pool sablon - Szerző: Borja Fernandez
Bejegyzések és hozzászólás feeds.

















