Ha hó a vége
március 16., 2013 - 10:29 | Kategória: cikkek | 10 hozzászólásCímkék: Magyarország, vonat, telefon, autó, időjárás, hó, busz, tömegközlekedés, facebook, vihar, sors, tél, mobil, Temptylicious, bulvár, katasztrófa
„Á, úgysem lesz semmi baj” – gondoltad, és útnak indultál a hóviharban. Pedig olvastad a neten, bemondták a rádióban meg a tévében: igencsak sanszos a vészhelyzet. Tökösebb vagy te annál, mintsem hogy az időjárás kicsesszen veled!
A kocsid, a buszod, a vonatod bírta is egy darabig a mostoha körülményeket. Aztán a szélfútta fehér átok, esetleg a végeláthatatlan sor megállásra kényszerített. „Jaj, most mi lesz?” – merült föl benned, miközben őszintén meglepődtél, hogy tényleg ez történik veled. Jobb dolgod nem lévén, előkaptad a telefonod, és miután beszámoltál rokonaidnak, barátaidnak, ellenségeidnek a szituról, beizzítottad a Fészbúkot. Lefotóztad, levideóztad, kiposztoltad a katasztrófát, így sorstársaid saját szerencsétlenségüket mielőbb lájkolhatták.
Bentről szelídebbnek tűnt? | Fotó: idokep.hu
„Bakker, lemerül a mobilom!” – kaptál észbe hirtelen, amikor az okos készülék kétségbeesetten töltőért pittyegett. Órák óta nyomogattad, mégis meglepett, hogy apró cimborád magadra készül hagyni ilyen krízisben. Ha kikapcsol, már a virtuális világ támogatásának biztonságérzete sem marad meg neked. Jó volt látni, milyen sokan ajánlanak segítséget. Más cukorbetegen vagy gyerekkel vesztegelt – hozzá képest úgy vélted, könyörületes veled az élet. A kijelző elsötétült, így első ízben kénytelen voltál a körülötted vesztegelő autókra vagy utastársaidra emelni a tekinteted. Akinek a telefonja szintén lemerült, azzal fáradtan összenéztetek.
Józsi meg én a reflektorfényben
november 9., 2012 - 11:25 | Kategória: cikkek | HozzászólásCímkék: autó, önbizalom, újságírás, Baló György, Eötvös Pál, ego, Ifjúsági Pulitzer-díj, karrier, kommunikáció, Makó, média, Pulitzer Szülővárosának Díja, Sándor Alexandra Valéria, szakma, szobor
A kristálycsillár tucatnyi vaku fényét szórja szét a díszes teremben, én pedig ott állok a kamerák kereszttüzében. Annyi érzés kavarog bennem, hogy azon nyomban felébredek. „Egészen élethű álom volt” – morfondírozom az ágyban fekve, de megfordulva szembesülök vele: az íróasztalról egy kósza Pulitzer-mellszobrocska méregeti álmatag fejemet.
„Jaj, Józsi, hagyjál, most nem pózolok veled!” – gondolom az irányába immár élénken, de mégiscsak pizsamában, kócosan, ráadásul mikiegeres paplan rejtekében. Dacosan elfordulok tőle, majd vissza, mert vívódik a lelkem, hogy pökhendi tett-e a nap első cselekvéseként őt bámulni ennyire. Közben az emlékfoszlányokat úgy próbálom összerakni, mintha egy különösen szép éjjeli látomás részletei után kapnék. Félek, ha nem kapaszkodom beléjük eléggé, eltűnnek, s talán még Józsit is magukkal viszik.
Pulitzer Szülővárosa Díj, Makó, 2012. (vagyis itt Nyíregyháza, az ágyam, 2012.)
A háton ejtőzést kizárva sajgó tomporom az enyhén zsibbadt jobb lábfejemmel együtt elárulja, hogy tényleg csaknem tíz órán keresztül nyomtam a gázpedált tegnap. Meg a féket is, hiszen akkora kátyúkat kellett kerülgetnem, hogy anya a hátsó ülésen jó néhányszor felkiáltott: „jaj, Józsi majdnem leesett!” Apa pedig hősiesen fogta mellettem a GPS-t, miután a szélvédőre cuppantott tartó a döcögés következményeként végképp beadta a kulcsot. Odafelé egyébként a kütyüből szóló, szaggatott férfihangot is Józsinak neveztük el, így nem tudtam a visszaúton, hogy oldalra vagy hátra kell-e pillantanom, ha ilyen nevű illető forog veszélyben.
A rovásírásos táblától szebben süt a nap?
október 14., 2012 - 10:19 | Kategória: cikkek | 26 hozzászólásCímkék: autó, Jobbik, Magyarország, náci, Nyíregyháza, párt, politika, rovásírás, tábla
„Syntax error” – adta le a vészjelzést az agyam, mert képtelen volt értelmezni a szemem által beolvasott információt. „Vazze, a Nyíregy tábla után hallucinálok egy hasonlót, csak rövidebb és Wingdings betűtípussal van!” – fogalmazódott meg bennem a gyanú, melynek sosem örülnék, pláne autóvezetés közben.
Mindez egy ezredmásodperc alatt történt, de mivel a jelzőlámpa éppen maradásra kényszerített, volt időm behatóan tanulmányozni a furcsa jelenséget. A második milliszekundumban beugrott, hogy bizonyára rovásírással van dolgom, ám nem tudok rovásul, így józan paraszti ésszel feltételeztem, mi áll ott. „Ezt most miért és hogy?” – kérdeztem magamtól, a válasz pedig a másik sávban várakozó kocsi hátsó lökhárítójáról rám kacsintott.
„Milyen HÍD?” | Fotó: Szabolcs Online
A Nagy-Magyarország matrica büszkén hirdette, hogy ízig-vérig hazafi foglal a volán mögött helyet. Az ő lelkét valószínűleg simogatta a KRESZ-kontextusban mutogatott ősmagyar betűkészlet, az enyémet viszont annyira nem. Sőt, cikinek éreztem, hogy a Debrecen felől hozzánk tévedők szinte ezzel szembesülnek legelőször. „Hé, ember, mi lemaradtunk több mint kétezer évvel!” – üt át az üzenet, ami semmilyen tekintetben nem igaz, hiszen úton szaladgáló csirke nincs, ugyanakkor urbanizáció szépen akad.
Az elgázolt ikrek szülei a hülyék?
június 25., 2012 - 10:50 | Kategória: cikkek | 11 hozzászólásCímkék: autó, baleset, bulvár, gyermek, gyilkos, idióta, rendőrség, szülő, Temptylicious
„A babák szüleit hibáztatja a gázoló” – ordítja a vérlázítónak szánt szalagcím, leplezetlenül követelve, hogy gyűlöljük együtt azt a 63 éves nőt, aki elsodort autójával Érden egy ikercsecsemőket szállító babakocsit. Én inkább sajnálom szegényt.
„Apa, vezethetek?” – kérdeztem kábé négyévesen, a kispolszkink hátsó felében ücsörögve. „Majd ha nagy leszel…” – kaptam meg válaszként, majd durcásan hallgattam, miként brummog kettes sebességfokozatban a gép. Nyomkodni akartam a pedálokat, tekergetni a kormányt, birizgálni a váltót, ehelyett az anyósülés huzatának szösztelenítése jutott. Mire tizenhét lettem, nem maradt szösz, de a Tücsöknek becézett sárga járgányunk is régen lecserélődött.
Van kit szidni. | Fotó: Blikk
„Sok a hülye az utakon, nincs elég rutinod a váratlan helyzetek megoldásához” – indokolták az őseim, hogy miért pihent a lehető leghamarabb megszerzett jogsim csaknem három és fél esztendőn át a fiók mélyén. Ellenkeztem, ordítottam, sírtam, mert szerintük nem éreztem át, milyen felelősséggel jár az élet-halál biznisz. Lassan elnyertem a bizalmukat: előbb a közeli nagyáruházakig, majd újabb év elteltével a távolabbi célpontokig. Közben megtanultam, hogy a „sok hülye” alatt inkább a gyalogosokat és a kerékpárosokat kell érteni.
Államvizsga az ördög markában
június 10., 2012 - 10:28 | Kategória: cikkek | 4 hozzászólásCímkék: autó, államvizsga, Debrecen, diák, ego, egyetem, hallgató, kommunikáció, mesterképzés, oktatás, reggel, tanár, Temptylicious, vizsga, zene
A szemem kipattan, a szoba szürke, az óra ötöt mutat. „Viszlát, világ, találkozunk déltájt!” – gondolom magamban. Ám mielőtt visszatér az álom, a földön heverő papírhalom a képembe ordítja, hogy mindjárt államvizsgázom.
Ebben a pillanatban rózsaszín, baglyos pizsamám vállára telepszik két régi barátom. „Gyorsan kelj fel, nézz át mindent!” – mondja egyikük, s aprócska villájával megböki az arcom. Sosem érti, miért tartom gonosznak, elvégre mások díjazni szokták a fajtáját, vagy legalábbis nagyon vágynak rá. „Három hete tanulod, a jó ég áldjon meg! Inkább aludj vissza, több hasznát veszed…” – csitít a másik, miközben csöppnyi glóriájával átnyúl, hogy pofán nyomja az előbbit.
A kulturális emlékezet médiumait sikerült, nyami!
A pihenés mellett döntök. Sőt, a párnát megfordítva nyomatékosítom: felhőtlen szunyálásra számítok a friss, hideg oldalon. Jöjjön hát a delírium! „Mit szólnál egy bő ötsoros társadalomtudományi definícióhoz?” – kérdezi az ébrenlét határára taszított agyam, és összekacsint a kis vasvillás rabszolgahajcsárral. Egy kösz, nemmel próbálom visszautasítani az impozáns ajánlatot, de már késő. Nevek, fogalmak és összefüggések égnek a szemhéjam belső oldalán, mindenféle neon árnyalatban.
szósöl
2012.
2011.
2010.
Aki én vagyok
Nyomj Subscribe-ot, az menő!
Legújabb kommentek
tempty on Élve eltemet egy kósza ba… tempty on Élve eltemet egy kósza ba… Ági on Élve eltemet egy kósza ba… Gáspár István on Élve eltemet egy kósza ba… BeLac on Angelina melle ment, Ica nénié… -
Jogok
A teljes szöveges tartalom tempty tulajdona, Chococat pedig a Sanrio oltalma alá tartozik 1975 óta.Feedek
Működteti a WordPress.com. | Pool sablon - Szerző: Borja Fernandez
Bejegyzések és hozzászólás feeds.
