Élve eltemet egy kósza bazmeg
május 18., 2013 - 10:40 | Kategória: cikkek | 10 hozzászólásCímkék: állás, botrány, bulvár, celeb, híradó, karrier, káromkodás, média, szakma, Szebeni István, tévé, Temptylicious
„Élő adásban káromkodott” – írták Szebeni Istvánról, aki saját karrierje kettétörésének tíz kínos másodpercében éppen otthon durmolt. A médiában így ér utol a végzet: az egyik napon még biztos kenyeret adó, sőt talán dicső pozíciót élvezhetsz, a következőn pedig arra ébredsz, hogy valaki valamiért egy laza bazmeggel kitörölte a múltad, és ellehetetlenítette a jelened.
A királyi tévénél jóval kisebb pályán játszva is tapasztaltam, hogyan válnak közkinccsé a munkahelyi postafiókból pötyögött magánlevelek; milyen harcok mennek egy-egy olyan állásért, amit még boldogan tölt be holmi gyanútlan emberke; s miként lehet rögvest kitenni bárki szűrét a szerződése ellenére anélkül, hogy az illető bármit is cselekedhetne jogainak érvényesítésére. Ez a fajta áskálódás sajnos még nem tenné egyedivé a médiát, hiszen a mai munkaerőpiaci viszonyok között lassan a legnyugisabbnak hitt foglalkoztatási területeken szintén hasonló a helyzet.
Jégre téve. | Fotó: parameter.sk
Itt az a szar, hogy a bukásodat mindenki látja – s minél följebb vagy, annál nagyobbat zuhanhatsz. A „mindenki” fogalma, persze, relatív: egy apró cég kommunikátorának vagy egy helyi újságírónak mindössze tulajdon szakmai kapcsolatrendszerét jelenti, míg a tömegmédiában arcok tízezreit, százezreit, millióit. Mindegy, milyen súlyos hibát vétettél, és egyáltalán a te felelősséged-e az egész. Ha a kollégáid vagy a főnökeid a nyakadba varrják, élve eltemettettél.
A próbamunka egyenlő a csicskasággal?
Január 30., 2013 - 10:55 | Kategória: cikkek | 10 hozzászólásCímkék: állás, munka, karrier, pénz, média, újságírás, Temptylicious, ego, szakma
Tizennyolc cikk két nyelven – „mindössze” ennyit kértek tőlem holmi háromsoros, sok címzettes válaszlevélben. Mondanom sem kell: tök ingyen. Ha napokon belül teljesítem, csöppnyi esélyt kapok egy talán létező pozíció betöltésére. Vagy egy leszek a több tucat palimadár közül, akik örömmel biztosítják a potya tartalomhegyeket.
Jómagam és a nagy pofám már korábban kijelentettük, hogy semmilyen fizetés nélküli meló nem jöhet szóba nálunk. Hiába a többé-kevésbé magasztos cél, az emberi kapcsolat, illetve az esetleges potenciál a dologban; nem adnak értük kenyeret a boltban. Létezik azonban ennél egyoldalúbb jelenség, ami jelentős munkatapasztalat és megannyi arculcsapás után is képes megdöbbenteni. És nemcsak engem, másokat úgyszintén. A legtöbb szakterületen ugyanis elterjedt a „dolgozz nekünk egy ideig ingyen, aztán meglátjuk, mi lesz” ígérgetés.
Vigyázz, harap! | Fotó: rockysretreat.com ft. én
A bolti eladókat próbanapra vagy próbahétre hívják be, de utána még csak nem is keresik őket. Az értékesítők eladnak néhány terméket, majd közlik velük, hogy bocs, mégsem kellenek. Az „irodai munkáról” többnyire kiderül: durva MLM, ám ha valami csoda folytán mégsem, örülhet az ember, ha „betanulás” égisze alatt nem ügyeletes csicskát faragnak belőle. Tulajdonképpen a cipőfelsőrész-készítőtől a professzorig bárkinek be lehet adni, hogy időért és energiáért cserébe jobb lesz neki a jövőben. Miért ne hitegetnének a cégek egy olyan gazdasági környezetben, ahol a nép kénytelen hason csúszva kiharcolni és megköszönni a lehetőséget a lehetőség lehetőségére?
Mit művel egy online marketinges?
Január 21., 2013 - 10:10 | Kategória: cikkek | 4 hozzászólásCímkék: állás, facebook, internet, karrier, közösségi média, Magyarország, munka, online marketing, spam, szakma, Temptylicious
Ha összedobsz egy blogposztot, újságírónak nevezheted magad. Kedvenc dalod refrénjének megértésekor átfut az agyadon, hogy fordítónak kellene állnod. Pontosan kettévágott zsömléd pedig a mérnöki pálya lehetőségét villantja fel előtted. De „online marketing specialistának” szegődni a legkönnyebb, mert ahhoz csak Facebook meg Google szükséges.
„Kislányom, ők mit csinálnak pontosan?” – kérdezte anyukám, miután egy tévés vetélkedőben bohóckodó, harminc körüli pár a bemutatkozásnál azt mondta: online marketing specialisták. Az őseim napi rendszerességgel neteznek, méghozzá elég ügyesen, tehát az érdeklődés nem a szakma elméleti meghatározására irányult; sokkal inkább olyan földhözragadt információra, hogy szó szerint mi a túrót művelhetnek a képernyőn lévő emberek. A sablon válaszommal, miszerint „tesznek róla, hogy az oldalaknak minél több látogatója legyen”, nem sokra mentem.
„- Miért esett a forgalom Manci? – Gőzöm sincs, Béci!”
„Féjszbukk rajongó kell nekem, de jó sok és gyorsan. Mennyiért csinálod meg?” – kérdezte egy megbízó-jelöltem, miután az önéletrajzomban látta: valamelyest konyítok az online marketinghez. A specialista kifejezést nem szeretem, mert a magyartalanított foglalkozásneveket kifigurázó „cleaning manager assistant” jut róla eszembe, ami ugyebár a takarító huszonegyedik századi címkéje.
Mérnöki pálya egy reklámszatyorban
Január 3., 2013 - 10:51 | Kategória: cikkek | 6 hozzászólásCímkék: állás, élet, Budapest, diploma, egyetem, hajléktalan, karrier, koldus, mérnök, munka, Nyíregyháza, pénz, sors, szegény, tél, Temptylicious, vonat
„Elnézést, ha zavarhatom egy pillanatra a szép hölgyeket…” – szólt az állomás padján ücsörgő hajléktalan fazon, és a felcsendülő MÁV-szignál túlharsogásához egy kicsit közelebb hajolt. „Nem zavarhat” – akarták felelni a szép hölgyek, de inkább kussban maradva bámultak mindenfelé, csak rá ne kelljen.
Korát tekintve hetven körül lehetett; talán kevesebb, csak az élettel pacsizva az idő is alaposan kitolt vele. Ingóságainak száma viszont annál csekélyebb, hiszen egy szürkére kopott, eredetileg talán fekete reklámszatyorban elfért mindene. A beszélgetés előtt némán, csukott szemmel pihent. A mellette elhaladók aggódó pillantást vetettek rá, esetleg semmilyet. Kizárólag az ő padján volt üres hely, de valahogy senki sem óhajtott letelepedni a közelében. Nem bűzlött, nem volt piszkos, ám felebaráti kötelességből illett volna figyelni, lélegzik-e.
Nehezebb, mint gondolnád. | Fotó: Washington Post
A szomszédos padra két huszoneleji lány huppant le. Igyekeztek mereven előre, vagy törzsüket is elfordítva a másik oldalra nézni, nehogy a látóterükbe essen az elhagyatott bácsi. Egyikük sem akart elcseszett sorsokkal szembesülni, aztán meg a szokásos, némi apróra irányuló kérést visszautasítani. Az öreg viszont gyorsan beleegyezésnek vette a nyitó kérdésre tanúsított konok hallgatást, s érdeklődni kezdett, melyik vonatra vár a fiatalság. „Én Budapestre megyek” – válaszolta kelletlenül az egyik, mert nem akart bunkó lenni.
Pályakezdő háziasszony a távolban
december 7., 2012 - 10:07 | Kategória: cikkek | 15 hozzászólásCímkék: állás, élet, újságírás, Budapest, bulvár, család, diploma, karrier, munkanélküliség, nő, párkapcsolat, pénz, sors, Temptylicious
„Háromhetente beszélek telefonon a szüleimmel, akkor is csak pár percig, mert igazából nincs miről” – mondja szomorkás mosollyal Rozina. A háromszáz kilométeren túl egyre több érzés és gondolat választja el az otthoniaktól. Hazatalálni valószínűleg soha nem fog.
„Az öcsémmel mindig ugyanaz történik, anyával meg apával úgyszintén. Kérdezik, van-e már munkám, én pedig mondom, hogy nincs. Hiába adtak diplomát a kezembe, abból az apanázsból élek, amit ők küldenek. Még jó, hogy a párom nem bölcsésznek ment, különben fedél sem lenne a fejem felett” – teszi hozzá magyarázatképpen Rozina. Vidéki lánykaként folyton hajnalban kelt, mert várta az iskola: kisvárosi gimnáziumból nagyvárosi egyetemre ment, majd úgy döntött, ideje szerencsét próbálni Budapesten.
Teljesen kész. | Fotó: blogspot.com
„Azt hittem, itt több a lehetőség, több az ember, több minden. Ehhez képest tisztára olyan, mintha extra adag reménytelenséget zsúfoltak volna a Duna két oldalára. Legalább arrafelé szép a panoráma” – von vállat Rozina mintegy szabadkozva. Látszik rajta, hogy erősen töpreng: a hátrahagyott rokonok változtak meg, vagy őt formálta át a környezet? „Szerintük itt mindenkinek akad meló, csak nem keresek eléggé. Karrierről álmodtam, de a fő küldetésem mostanság, hogy meleg vacsorával várom a barátomat” – rebegi szemlesütve. Gyorsan hozzáteszi: semmi baja a főzéssel, viszont furcsa számára, hogy huszonöt évesen háztartásbeli lett.
szósöl
2012.
2011.
2010.
Aki én vagyok
Nyomj Subscribe-ot, az menő!
Legújabb kommentek
-
Jogok
A teljes szöveges tartalom tempty tulajdona, Chococat pedig a Sanrio oltalma alá tartozik 1975 óta.Feedek
Működteti a WordPress.com. | Pool sablon - Szerző: Borja Fernandez
Bejegyzések és hozzászólás feeds.
