Icuka néni egy szál bugyogóban, remegve állt a bizottság előtt. „Szóval az utóbbi időben már jobban tetszik lenni…” – pillantott fel az orvos, mire az elgyötört ötvenes asszony járókerete megnyikordult. Reflexszerűen el akarta takarni a takargatnivalóját, de hirtelen nem tudta eldönteni, hogy fedetlen keblét vagy pőre lábcsonkját kell-e jobban szégyellni.

A félbehagyott mozdulat eredménye kabaréba illő megtántorodás lett, mire a doktor hangosan ciccegett. Icuka néni egyenesbe hozta magát, amennyire kampó alakú gerince engedte, és a fehér köpenyesek tekintetét elkerülve válaszolt a kérdésre. „Hát, azt nem mondanám, tisztelt főorvos úr… Tudja, szörnyen fáj itt, itt, meg ott, ki se nagyon tudok mozdulni a házból” – rebegte, s közlendőjét a megfelelő testrészekre sután mutogatva kísérte. De több fájó porcika akadt, mint ahány szóból állt a mondat, így Icuka néni még néhány másodpercig a kínos csend gyújtotta reflektorfényben gesztikulált problémái felé.

A rendszerre nem támaszkodhat. | Fotó: ericksonstock.com

„Jóságos uram az égben, az aranyeret mégis hogy mutassam meg?” – gondolta rémülten, de mielőtt rászánta volna magát a fordulási manővert igénylő kétségbeesett cselekvésre, az orvos hangja ismét fölzengett. „Márpedig itt az áll, hogy a vérnyomását, a koleszterinjét, a tüdőtágulatát, a cukorbaját, a gyomorfekélyét, az ízületi gyulladását, valamint a csigolya-, az agyér- és a szemfenéki elmeszesedését kiválóan lehet kezelni” – darálta a doktor olyan hangsúllyal, mintha a kétszer kettőt akarná megértetni egy kisiskolással.