Már megszoktam, hogy ha valahová alpári, retardált vagy csak simán paraszt kell, akkor rögvest odavisznek egy jóféle „szabócsit”. Az Éden Hotel című, pucérkodós valóságshowban az a csávó hódít, aki tavaly majdnem Mr. Nyíregyháza lett, és aki képes volt a kamerák kereszttüzében kijelenteni, hogy mit művelne legszívesebben a csinos műsorvezető tomporával.

„Sunáznám a szarfosódat! Kardoznám a fosszóródat!” – hangzott a modern epekedés, amit csak azért idézek, mert szókincsbővítés céljából igen hasznos lehet. És kár tagadni, hogy hazánk férfinépességének tekintélyes hányada vélekedik hasonlóképpen Horváth Éváról, legföljebb a célnyílásban mutatkozhat némi eltérés. Ez egyébként olyan műsor, ahol az emberek meztelenül rohangálnak, mindenki smárol mindenkivel, tehát elég rendesen csicskáznak a huszonötmillió forintos főnyereményért.

A „romantikus reality” a Való Világnál ezerszer egyszerűbb, és legalább annyiszor jobban rámegy a nézettségre, elvégre a pőre testek látványa eleve garantálja az érdeklődést. Na, szóval itt van ez az István nevű földim, aki rusztikus véleménynyilvánítása után ki is esett a játékból, mert társainak sem jött be a stílusa. Tájszólással beszélt, butaságokat mondott, bőven túlteljesítette a tirpák normát. Nem mondom, hogy bármivel alávalóbb volna ellenfeleinél, de neki sikerült a legjobban beégni.

Hím olvasóimnak soxeretettel. | Fotó: Playboy

Talán szerencsétlen véletlenek összjátéka az egész, talán ő lesz a következő sakkvilágbajnok. Talán atomfizikai kutatásokat végez, vagy agysebésznek készül. Talán poénból játszotta el, hogy egyszerű, mint a bot. Talán minden megyének ugyanannyi parasztja van, csak nálunk valami tévedés folytán felülreprezentáltnak hat.

S ha már helyi médiaimidzs, eszembe jutott a Barátok közt Fekete Szabolcsa. Az együgyű, de az égnek hála, fiktív pincérgyerek két ital árát sem képes összeadni, és még középiskolás exbarátnője is sírva könyörgött neki, hogy próbálja már meg az érettségit, mert ciki vele lenni.

(Itten írtam nemrégibe’ Nyíregyrű’.)

Legalább havonta egyszer elmondják a sorozatban, hogy ő Nyíregyházáról érkezett, a családja elnincstelenedett, az anyja munkanélküli lett, mert bezárták a gyárat, „kicsi Szabi” meg „fölment” Budapestre szerencsét próbálni, mint a csóró purgyé a mesében. Értelmiségi nagynénjénél lakik, és egy társasházi bisztró felszolgálójaként boldogabb, mint valaha, pedig nyilván annyit sem keres, hogy önállósodjon.

Oké, tudom én, Északkelet fejletlen, nyomi, meg minden, s ha már egy megyeszékhely kell innen, nem lehet Debrecen, mert az mégiscsak cívis, és nem lehet Miskolc, mert az annyira reménytelen, hogy nem illik vele viccelődni. De semmi gond, mert Czehelszki Levente lipótmezei jegyzete és Nagy Zsófi borsodi detoxikálóról szóló szösszenete után mázlistának érzem magam, hogy kedvenc városom egy sunázós celebtörténettel került most címlapra.